VALLÁSI ÉLET AZ UKRÁN TERÜLETEKEN A XVII. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN

VALLÁ SI HELYZET A BRESZTI UNIÓ UTÁ N

III. Zsigmond uralkodá sá nak idejé n kö ttetett meg a breszti ú nió (1596), amelynek kö vetkezté ben az ortodox hí vő k jelentő s ré sze elismerte Ró ma fennható sá gá t, de megtartotta a gö rö g rí tust. Az unió ellenfelei ugyanakkor harcba szá lltak az ortodoxia pozí ció inak visszafoglalá sá é rt. A katolicizmussal szemben az ortodoxok é s a protestá nsok gyakran ö sszefogtak. A XVII. szá zad má sodik felé ben az ortodox nemessé g nagyré szt gö rö g katolikussá, majd gyakran ró mai katolikussá vá lt.

Az 1596. é vi breszti egyhá zi unió Ukrajná ban sokan fé ltetté k a pravoszlá v hitet é s fellé ptek vé delmé ben. Egyre nö vekedett az unitus (gö rö g katolikus) hí vek szá ­ma, mindenekelő tt Galí ciá ban, ahol erő sebb volt a katolikus befolyá s. Soraikat gyarapí tottá k egyes neves egyhá zi ideoló gusok is.

Lassan kié lező dö tt a felekezetek kö zö tti harc.

IVÁ N (IOV) BORECKIJ

A XVII. szá zad első harmadá nak egyik kivá ló ukrá n szemé lyisé ­ge volt a galí ciai szá rmazá sú Ivá n Boreckij. 1604-ben kinevezté k a lvivi egyhá zi tá rsasá gi iskola rek­torá vá, 1615—1616-ban a kijevi egyhá zi tá rsasá gi iskolá t vezette, majd a kijevi mihajlovszkij kolostor apá tja lett. Tö bb vitairatot í rt a pravoszlá v hit vé delmé ben.

1625-ben I. Boreckij kö veteket kü ldö tt Moszk­vá ba azzal a ké ré ssel, hogy a cá r vegye oltalma alá a pravoszlá v Uk­rajná t. A moszkvai kormá ny azon­ban ezt elutasí totta, nem kí vá nt nyí lt ö sszeü tkö zé sbe keveredni Len­gyelorszá ggal. 1631-ben halt meg.

A GÖ RÖ G KATOLIKUS (UNITUS) EGYHÁ Z helyzete

A breszti unió é s a pravoszlá v egyhá zon belü li szakadá s utá n, kiderü lt, hogy a lengyel kormá ny nem adja meg a gö rö g katolikus pü spö kö knek a ró ­mai katolikusoké val egyenlő jogokat, tö bbek kö zö tt nem lehettek szená tusi tagok. A pravoszlá v ukrá nok é s a gö rö g ka­tolikus ukrá nok egymá s ellensé geivé vá ltak.

Mihajlo Rohoza halá la utá n Ipatyij Potyij volodimiri é s breszti pü s­pö k lett a gö rö g katolikus metropolita (1600—1613).

A gö rö g katolikusok I. Potyij vezeté se alatt hozzá fogtak, hogy erő vel elvegyé k a pravoszlá ­voktó l a templomokat é s a kolosto­rokat, hogy utá na a gö rö g katolikus pü spö kö knek adjá k á t. Bizonyos egyhá zi tisztsé geket csak gö rö g ka­tolikusok tö lthettek be, a pravoszlá v papokat erő szakkal ké nyszerí tetté k a pravoszlá v hit elhagyá sá ra é s a gö ­rö g katolikus hit felvé telé re.

I. Potyij szé khelye Vilnó ban volt, mert a kozá kok nem engedté k be Kijevbe.

A gö rö g katolikus egyhá z Joszif Rutszkij metropolita (1613—1637) alatt belső reformá ció t é lt á t a szerzetesi é let, a papsá g, a papké pző szeminá riumok fegyelme tekinteté ben. A templomokban az istentisztelet egyhá zi szlá v nyelven zajlott.

Hamarosan a pravoszlá v é s az unitus egyhá z fő papjai kö ré ben felmerü lt, hogy a ké t egyhá zat egyesí t­sé k a kijevi patriarchá tus kö telé ké ­ben, mely ö nrendelkezé ssel bí rna, de a fő ható sá got a ró mai pá pa gyako­rolná. Á m az M. Szmotrickij é s J. Rutszkij á ltal kezdemé nyezett egyesü lé si mozgalom hosszú idő n keresztü l nem vezetett eredmé nyre. IV. Ulá szló kirá ly 1632-ben kiadta a Gö rö g hitű ekre vonatkozó tü relmi rendeletet, melynek alapjá n megosz­tottá k a pü spö ksé geket é s tö rvé nye­rő re emelté k a ké t metropolita kor­má nyzá sá t. A pravoszlá v metropolita Petro Mohila lett, aki addig a kijevi-pecserszki apá tsá g fő apá tja volt.

PETRO MOHILA

1596. december 21-é n szü letett, szolgá lt a lengyel hadse­regben, ré szt vett a tö rö kö k elleni cecorai é s hotini csatá ban.

1621-ben Petro Mohila isme­retlen okokbó l Kijevben telepedett le, majd ő lett a kijevi-pecserszki fő ­apá t. Itt talá lkozott é s bará tkozott ö ssze I. Boreckij metropolitá val, aki nagy hatá ssal volt vallá si né zeteinek alakulá sá ra. Fő apá tké nt a kijevi-pe­cserszki apá tsá g gazdagí tá sa é s gya­rapí tá sa mellett nagy figyelmet for­dí tott az egyhá zi tá rgyú kö nyvek ki­adá sá ra.

P. Mohilá t egé sz egyhá zi é s kulturá lis tevé kenysé ge az ukrá n pravoszlá v egyhá z é lé re emelte.

1634-ben kijevi metropolitá vá vá lasztottá k, amit a kirá ly is jó vá hagyott, 14 é vig tö l­tö tte be ezt a tisztsé get. 1647 vé gé n halt meg é s a kijevi-pecserszki apá t­sá g Má ria Mennybemenetele szé kes­egyhá zá ban temetté k el. Az á ltala alapí tott kijevi-mohilai akadé mia mind a mai napig fennmaradt. 1996 – ban szentté avattá k.

Petro Mohila tö bb jelentő s egy­há zi mű szerző je (pl. Egyhá zi szertartá srend, melyet 1646-ban jelen­tett meg. Ebben a mű vé ben fel­haszná lta azokat az ukrá n szoká sokat é s szertartá sokat, amelyeket betegsé ­gek, rossz termé s, há zszentelé s stb. eseté n gyakoroltak é s alkalmaztak).

Az egyhá zi tá rsasá gok fejleszté sé n é s a kijevi-mohilai kollé gium meg­alapí tá sá n tú l P. Mohila templomo­kat á talakí ttatott é s é pí ttetett, rendbe hozatta a kijevi-pecserszki kolostort. Szent Volodimir nagyfejedelem sí rhelye utá n kutatva P. Mohila feltá ratta a Gyeszjatinnaja templom romjait.

A pravoszlá v egyhá z tekinté lyé ­nek é s erejé nek helyreá llí tá sa é rde­ké ben P. Mohila á tfogó egyhá zü gyi reformot hajtott vé gre. A rendterem­té st azzal kezdte, hogy mindenek­elő tt szigorú fegyelmet vezetett be, szigorú erkö lcsi szabá lyokat í rt elő a szerzetesek é s a papok szá má ra. Az egyhá z jogi é rdekei vé delmé nek felü gyeleté re é s a bí ró sá gi ü gyek fe­lü lvizsgá lá sá ra ké t ú j tisztsé get, vezetett be, ezenkí vü l pü spö ksé gi zsinatokat hozott lé tre, melyeknek minden pap tagja volt. Az á ltalá nos egyhá zi zsi­natra 1640-ben kerü lt sor, ami az utolsó volt az ukrá n pravoszlá v egy­há znak a moszkvai patriarchá tussal való egyesü lé sé ig terjedő idő szakban (1686). A papsá g utá ni nyomozá s é s a felette való bí rá skodá s cé ljá bó l egyhá zi konzisztó riumot (egyhá zta­ná csot) hoztak lé tre.

Az egyhá z ú jjá szervezé sé t há trá l­tatta, hogy a má gná sok birtokaik te­rü leté n beleszó lhattak az egyhá z ü gye­ibe. Ezenkí vü l Ukrajná ban az egyhá zi tá rsasá gok lé trejö tté vel nö vekedett a vilá gi szemé lyek befolyá sa az egyhá zi ü gyekre, az egyhá zi tá rsasá gok tö bb í zben alá rendelté k maguknak a pap­sá got. Mohila megengedhetetlennek tartotta, hogy a vilá giak hatalma az egyhá z fö lé kerekedjen. Az aka­dá lyokat P. Mohila ké t ú ton igyekezett legyő zni:

a) a konstantiná polyi pá t­riá rká tó l kapott okirat é rtelmé ben az ukrá n egyhá z egyedü l neki volt alá ­rendelve;

b) tanult papokkal vette kö ­rü l magá t, akik kezü kbe vetté k az egyhá zi ü gyeket, amit addig a egyhá zi tá rsasá gok szerzetesei inté ztek.

Fontoló ra vette a pravoszlavok é s katolikusok szö vetsé gé t, de tervé t tá mogatá s hiá nyá ban nem tudta megvaló sí tani.