A jobbágyság helyzete

A nyugatukrá n terü leteken csá szá ri tö rvé nnyel eltö rö lté k az 1848—1849-es forradalom eredmé nyeké pp a kö telező ú rbé rt, ami alapja volt a parasztsá g fö ldesú rtó l való fü ggé sé nek. A falusiak is polgá rjogot kaptak, é s nagy vá ltsá gdí j ellené ben hozzá juthattak annak a fö ldnek a tulajdonjogá hoz, amelyet haszná ltak. A Dnyeperentú li Ukrajná ban a jobbá gyrendszer vá ltozatlan maradt.

Az 1853–1855. é vi krí mi há ború sorá n Anglia, Franciaorszá g é s az Oszmá n Birodalom együ ttesen á llí tottá k meg az oroszok balká ni terjeszkedé sé t é s akadá lyoztá k meg a Boszporusz ellenő rzé si jogá nak cá ri ké zbe kerü lé sé t. A há ború ban elszenvedett veresé g rá vilá gí tott Oroszorszá g sebezhető sé gé re é s lemaradá sá ra az iparosodott nyugat–euró pai orszá goktó l. Tekintettel arra, hogy a harcok fő szí ntere a Krí m fé lszigetre helyező dö tt, a szomszé dos ukrá n terü letek első dleges emberi-é s nyersanyagforrá sul szolgá ltak a cá ri hadsereg szá má ra. A krí mi há ború szerencsé tlen kimenetele nyilvá nvaló vá tette a cá ri rendszer á tfogó reformjá nak szü ksé gessé gé t. II. Mikló s a kudarctó l megtö rten 1855-ben meghalt, ezé rt a birodalom megreformá lá sa fiá ra, II. Sá ndorra vá rt.

Az ú j cá r tró nra lé ptekor kijelentette: „Fel kell szabadí tanunk a jobbá gyainkat, mielő tt mé g ő k szabadí tjá k fel magukat”. A tö rté né szek tö bb okkal is magyará zzá k a jobbá gyfelszabadí tá s elkerü lhetetlen mivoltá t: egyré szt az orosz gazdasá gi helyzet elmaradottsá gá t emelik ki, má sré szt arra a „forradalmi hangulatra” utalnak, amelyet a parasztok teremtettek meg az 1850-es é vek vé gé n a birodalomban. II. Sá ndor megfontoltan lá tott munká hoz: 1857-ben Titkos Taná csot hozott lé tre Szentpé tervá rott a jobbá gyrendezé st elő ké szí tendő. A bizottsá gok teljes há rom é ven á t ü lé seztek, hogy kö zö s nevező re hozzá k a fö ldesurak vé lemé nyé t egy ké rdé sben: hogyan lehet majd a legjobban kifosztani a jobbá gyokat felszabadí tá sukkor. É rthető mó don a fö ldesurak nem lelkesedtek a cá r tervé é rt, de ekkorra má r ő k is belá ttá k a reformok szü ksé gszerű sé gé t. A kulcské rdé st az jelentette, hogy milyen formá ban menjen vé gbe a jobbá gyfelszabadí tá s: teljes vagy ré szleges szabadsá ggal ruhá zzá k fel a parasztokat é s adjanak-e nekik fö ldet? A Titkos Taná cs munká lataiban 273 ukrá n nemes is ré szt vehetett, akiket azonban elté rő é rdekek vezé reltek.

1861. februá r 19-é n II. Sá ndor kiadta a jobbá gyrendezé srő l szó ló manifesztumot, amelynek é rtelmé ben az oroszorszá gi jobbá gyok szemé lyü kben szabadokká vá ltak, de a fö ldesurak magá ntulajdoná ban lé vő fö ldek é rintetlenek maradtak. Vagyis a poltavai fö ldesurak tervezete alapjá n a jobbá gyoknak kisebb fö ldré szleget adtak megvá sá rlá sra, mint amekkorá val rendelkeztek, é s bizonyos kö telezettsé geiket is meghagytá k.

A fö ldbirtokoknak csak a felé t osztottá k fel a parasztok kö zö tt, amié rt fizetniü k is kellett. Mivel tö bbsé gü k nem rendelkezett elé g pé nzzel, az á llam á tvá llalta, hogy kö telezettsé gü k 80%-á t hitelben fedezi. Azok a jobbá gyok, akik hatá rő rszolgá latot, vagy má s termelő munká t vé geztek, kimaradtak a fö ldosztá sbó l.

II. Sá ndor 1861-es manifesztuma arró l is rendelkezett, hogy a parasztoknak jogukban á ll a majorsá gi fö ldekbő l vá sá rolni, de csak a fö ldesú r beleegyezé sé vel. Amennyiben ezt a nemesek nem engedé lyezté k, ú gy a jobbá gynak tová bbra is dolgoznia kellett, é s eleget tenni ú rbé ri kö telezettsé geinek. Ő ket ezentú l „ideiglenesen rö ghö z kö tö tteknek” nevezté k, é s csak akkor vá lhattak szabaddá, ha megvá sá roltá k a majorsá gi fö ld egy darabjá t, é s megszerezté k a jobbá gytelket. Vé gü l 1881-ben tö rvé ny szü letett arró l, hogy 1883. januá r 1-jé tő l az ideiglenesen rö ghö z kö tö tt jobbá gyoknak is fel kell szabadulniuk. Jó llehet 1861-ben Oroszorszá gban vé gbement a jobbá gyfelszabadí tá s, ez nem jelentette a parasztok gazdasá gi helyzeté nek javulá sá t. A reform legnagyobb hibá ja abban mutatkozott meg, hogy tú lsá gosan nagy pé nzü gyi terheket há rí tottak a jobbá gyokra, mí g ezé rt tú lsá gosan kis fö ldterü leteket kaptak.

Az oroszorszá gi jobbá gyfelszabadí tá s gyakorlati megvaló sulá sa kiá brá ndí totta a parasztokat é s a birodalomban elé gedetlensé gi hullá m vonult vé gig. Hamar vilá gossá vá lt szá mukra a reformok foná kja, í gy igyekeztek azoknak miné l hatá rozottabban ellená llni. A jobbá gyreform ellenes mozgalmak nem kerü lté k el Ukrajná t sem, ahol a parasztok legaktí vabban a Kijevi é s a Csernyigovi kormá nyzó sá g terü leté n lé ptek fel é rdekeik vé delmé ben.

Egé szé ben vé ve az ukrá n parasztsá g az 186l-es reform á ltal elvesztette a 15 szá zalé ká t annak a fö ldterü letnek, melyet korá bban haszná lt. Az egykori fö ldesú ri parasztok 94 szá zalé ka kevesebb mint 5 gyeszjatyina fö ldet kapott (egy gyeszjatyina 1, 09 ha), azaz kevesebbet mint a kö zepes lé tminimum normá ja. De ezeket a kis fö ldterü leteket is a parasztoknak 49 é v alatt meg kellett vá sá rolniuk a reform á ltal meghatá rozott á ron.

A reform feljogosí totta a fö ldesurat arra, hogy ké t é ven á t sajá t maga jelö lje ki a parasztok fö ldré szlegé t. Az 186l-es reform kihirdeté sé tő l kezdve ké t é ven á t az udvari cselé dsé gnek mé g dolgoznia kellett a fö ldesú rra, vagy fizetni neki, azutá n senkinek sem kellettek má r, mert ezeknek a fö ldhö z juttatá sá ró l a tö rvé ny nem rendelkezett.

Ukrajná ban az á llami parasztok sorsá t, akik a parasztsá gnak a felé t tetté k ki, az 1866-ban elfogadott kü lö n tö rvé ny hatá rozta meg kü lö n rendelettel. Ennek megfelelő en a parasztok jogosultak lettek az á ltaluk haszná lt fö ldterü let megvá sá rlá sá ra, de addig é vente adó t kellett fizetniü k az á llamnak.

Mindezek ellené re az 186l-es é s az 1866-os reformok millió é s millió szabad paraszt elő tt megnyitottá k az utat, hogy sajá t aktí v gazdá lkodá st folytassanak. A falusiak, aká r a lakossá g má s szociá lis ré tegei, ingatlant é s á lló eszkö zö ket vá sá rolhattak, foglalkozhattak nemcsak mező gazdasá gi termelé ssel, de kereskedelemmel is, ipari vá llalatokat lé tesí thettek. Lé trejö ttek annak a felté telei, hogy a munkaerő t á ruvá alakí tsá k á t, azaz té rt hó dí tott (a feudalizmushoz ké pest) a haladó tí pusú á rutermelé s, a kapitalista gazdasá g, mely az egé sz lakossá g piaci viszonyaira é pü lt.

Az igaz, hogy a tö mé ntelen jobbá gy csö kevé ny nagyon gá tolta ezt a folyamatot, mert ezek mé g a parasztreform bevezeté se utá n is megmaradtak. A parasztokra ará nytalanul nagy vá ltsá gdí jat ró ttak (gazdasá guk nagysá gá tó l é s á llapotá tó l fü ggetlenü l) é s fö ldadó t. A jobbá gy rendszer csö kevé nyeké nt tová bb é ltek a termé szetbeni kö telezettsé gek: az ú tadó, a fuvaradó stb.