Az 1656-1657-es helyzet

Mivel Své dorszá g komoly veté ly­tá rsa volt a moszkvai á llamnak a Balti-tengeren, ezé rt az utó bbiak kormá nya 1656 á prilisá ban vá ratla­nul beszü ntette a Rzecz Pospolita elleni hadmű veleteket, má jusban pe­dig megszakí totta a diplomá ciai kap­csolatot Své dorszá ggal. A moszkvai á llam é s a Rzecz Pospolita kö zö tt hosszadalmas bé ketá rgyalá sok kezdő dtek, s ezzel egyidejű leg az oro­szok arra tö rekedtek, hogy sajá t elle­nő rzé sü k alá vonjá k a kozá k csa­patokkal kö zö sen elfoglalt ukrá n te­rü leteket.

1656. októ ber 24-é n a tá rgya­lá sok a moszkvai á llam é s Lengyel­orszá g kö zö tt a vilnó i bé ke alá í rá ­sá val vé gző dtek. Mivel a tá rgyalá ­sokat az oroszok a hetman há ta mö ­gö tt folytattá k, í gy az alá í rá sra sem hí vtá k meg az ukrá n kü ldö ttsé get. B. Hmelnickij ezen felhá borodott. Azon a vé lemé nyen volt, hogy az ukrá n terü letek felszabadí tá sa mé g nem fejező dö tt be, s ezé rt a vilnó i fegyverszü net hitszegé s. Anná l is in­ká bb az, mivel nagyon kedvező volt a helyzet arra, hogy az ukrá n terü ­letek tö bbsé ge egyesü ljö n a hetmani jogar alatt.

Ezé rt B. Hmelnickij egyedü l folytatta tová bb a harcot a nemesi Lengyelorszá g ellen. Katonai szö ­vetsé get kö tö tt Erdé llyel é s Své dor­szá ggal. Ká roly Gusztá v své d kirá ly nyilatkozatot adott á t Hmelnickijnek, melyben elismerte a kozá k á llam jogá t a nyugat-ukrajnai fö ldekre. A kirá ly felajá nlotta Hmelnickijnek, hogy legyen kö zvetí tő Své dorszá g é s a moszkvai á llam kö zö tt a bé ke megkö té sé ben. Hmelnickij a felké ­ré sé t elfogadta. A hetman korai ha­lá la azonban megakadá lyozta ennek a diplomá ciai lé pé snek a megté telé t, s azt is, hogy befejezze az ukrá n terü letek felszabadí tá sá t a Rzecz Pospolita uralma aló l.

1656 novemberé ben Své dorszá g é s Erdé ly kö zö tt megszü letett a Len­gyelorszá g ellen irá nyuló katonai szö vetsé g. A szö vetsé ghez csatlako­zott B. Hmelnickij is. 1657 janu­á rjá ban II. Rá kó czi Gyö rgy erdé lyi fejedelem seregé vel á tkelt a Ká r­pá tokon é s Galí cia fö ldjé re lé pett. Itt csatlakoztak hozzá az ukrá n ko­zá kok Anton Zsdanovics ezredes ve­zeté sé vel. A fejedelem elfoglalta Krakkó t é s hamarosan Varsó alá é rkezett, melyet a své d é s az ukrá n katonasá g segí tsé gé vel elfog­lalt. A katonai siker azonban nem volt hosszú é letű, é s ké ső bb a fe­jedelem Já nos Ká zmé r csapatainak nyomá sa alatt ké nytelen volt vissza­vonulni Galí ciá ba. II. Rá kó czi Gyö rgy ellensé gesen viszonyult Zsdanovicshoz é s á ltalá ban a Zaporizzsjai Hadhoz. Ezé rt a hetman visszarendelte Zsdanovicsot a Dnye­per menté re. 1657 első felé ben az ukrá n sereg elfog­lalta Kelet-Galí ciá t é s Podó liá t. A hetman má rcius 9-é n kibocsá tott ol­talmi rendeleté ben a lvivi polgá rok­nak á llandó vé delmet í gé rt.

Ezekkel az esemé nyekkel zá ró ­dott az ukrá n né p 1648—1657. é vi nemzeti-felszabadí tó há ború ja, noha mé g korá ntsem szabadult fel minden ukrá n terü let az idegen megszá llá s aló l.

Mé g 1656 tavaszá n Bohdan Hmelnickij megbetegedett é s a be­tegsé ge egyre sú lyosabbra fordult. 1657. jú lius 27-é n a het­man agyvé rzé s kö vetkezté ben meg­halt. Szü lő faluja, Szubotyiv Illé s templomá ban temetté k el.

B. Hmelnickij az ukrá n tö rté ne­lem legnagyobb alakjai sorá ba tar­tozik. Nemcsak vezető je volt az uk­rá n né p nemzeti-felszabadí tó há bo­rú já nak, hanem ehhez a kü zdelem­hez ké pes volt ö sszefogni a kü lö n­bö ző tá rsadalmi ré tegeket. Euró pai rangú, kivá ló hadvezé r volt.