Az andruszovói békeszerződés

1667. januá r 30-á n a Szmolenszk kö zelé ben fekvő Andruszovo faluban a hosszú há ború ban kimerü lt moszk­vai á llam é s Lengyelorszá g tizen­há rom é s fé l é vre szó ló bé keszerző ­dé st í rt alá. Az ukrá nok ké pviselő it nem hí vtá k meg Andruszovó ba. A hetman tudta né lkü l az ukrá n terü leteket a Dnyeper menté n ké t ré szre osztot­tá k: a Balpart Oroszorszá ghoz, a Jobbpart Lengyelorszá ghoz kerü lt. Kijevnek ké t é v mú lva kellett á tke­rü lnie Lengyelorszá ghoz. Zaporizzsjat, amelynek mindké t á llam vé del­mé t biztosí tania kellett a tö rö k-tatá r tá madá sokkal szemben, egyidejű leg tartozott a cá r é s a kirá ly fennható ­sá ga alá.

Az andruszovó i bé keszerző dé s az ukrá n terü letekre vonatkozó felté telei á lta­lá nos elé gedetlensé get vá ltottak ki az ukrá n tá rsadalom minden ré tegé ­ben, s vonatkozott ez a né pellenes politiká t folytató I. Brjuhoveckij hetmanra is.

1668 elejé n a Balparti Ukrajná ­ban né pfelkelé s tö rt ki. A felkelő k megtagadtá k az adó fizeté st, rá tá mad­tak a bé rlő kre, elkergetté k vagy megö lté k az orosz vajdá kat, a fosz­togató katonasá got. I. Brjuhoveckij azon fá radozott, hogy a felkelő k haragjá t a cá ri hatalom ké p­viselő i ellen irá nyí tsa.

A cá ri kormá ny katonasá got kü l­dö tt I. Brjuhoveckij ellen Grigorij Romodanovszkij fejedelem vezeté ­sé vel. A kozá kok I. Brjuho­veckij ellen fordultak é s megö lté k, Petro Dorosenkó t egé sz Ukrajna hetmanjá vá kiá ltottá k ki.

Petro Dorosenko (1665—1676)

Miutá n P. Teterja Lengyelorszá g­ba szö kö tt, megindult a harc a het­mani jogaré rt. Petro Dorosenko, Mihajlo Dorosenko zaporizzsjai hetman uno­ká ja lett a győ ztes. P. Dorosenko tapasztalt katona é s diplomata volt, tö bb kü ldö ttsé gben is ré szt vett. I. Vihovszkij zá szlaja alatt szolgá lt, ré szt vett a hagyacsi szerző dé ssel (1658) kapcsolatos tá rgyalá sokban, bá r nem volt felté tlen hí ve I. Vihov­szkij politiká já nak. Ké ső bb Jurij Hmelnickijt, majd Pavlo Teterjá t tá ­mogatta, volt csihirini ezredes, meg­bí zott kinevezett hetman. P. Dorosenko hetmansá ga rend­kí vü l bonyolult idő szakban kezdő ­dö tt, amikor az ukrá n terü letek ké t ré szre volt szakí tva. P. Dorosen­ko első rendű feladatá nak tartotta mindenekelő tt a hatalom megszilá r­dí tá sá t a né pre tá maszkodva. Csak ezutá n kö vetkezhetett az ukrá n terü ­letek egyesí té se a hetman uralma alatt. Arra tö rekedett, hogy az ukrá n terü leteken korlá tozza a lengyel be­folyá st. Folytatva az elő dö k tö rek­vé sé t az ukrá n terü letek egyesí té se é rdeké ben, P. Dorosenko ké nytelen volt a Krí m segí tsé gé hez folyamod­ni. A tatá r szö vetsé get azonban a né ptö megek nem tá mogattá k, mivel a tatá rok fosztogattá k az ukrá n la­kossá got.

1668-ban P. Dorosenko á tkelt a Balpartra, ahol egé sz Ukrajna hetmanjá vá kiá ltottá k ki, á m a tatá rok­kal é s a tö rö kö kkel való szö vetsé g miatt a zaporizzsjaiak nem tá mogat­tá k. A lengyel katonasá g ké szü lő dé ­sé rő l é rkező hí rek arra ké sztetté k, hogy visszaté rjen a Jobbpartra. A Balparton kinevezett hetmannak tette meg Demjan Mnohohrisnijt. Miutá n meggyő ző dö tt arró l, hogy Lengyel­orszá g ré szé rő l nem fenyeget kö z­vetlen veszé ly, P. Dorosenko ú gy hatá rozott, hogy nem té r vissza a Balpartra. Ezzel azonban sú lyos hi­bá t kö vetett el. A zaporizzsjaiak Petro Szuhovij í rnokot vá ­lasztottá k meg hetmannak, akit a krí mi ká n is tá mogatott. 1668 szep­temberé ben az orosz katonasá g meg­indult a Balparti Ukrajna ellen. Demjan Mnohohrisnij é s az ezrede­sek egy ré sze hajlandó volt elfo­gadni a cá r fő ható sá gá t, azzal a fel­té tellel, hogy a terü letrő l kivonjá k az orosz katonasá got é s megerő sí tik „Bohdan Hmelnickij cikkelyeit".

1674 elejé n a tatá r horda elpusz­tí totta a Dnyeszter é s a Bug folyó kö zö tti terü letet. G. Romodanovszkij é s Ivá n Szamojlovics elhagytá k a Jobbpartot, amelynek lakossá ga elé g­gé kedvező en fogadta az ukrá n te­rü letek egyesí té sé t. Mivel P. Doro­senko a tö rö k szultá n vazallusa volt, az elé gedetlen lakossá g a hetmant szidalmazva nagy szá mban telepedett á t a Balpartra. Braclav vidé ké n III. (Sobieski) Já nos nyomult elő re serege é lé n. A tö rö k é s tatá r pusz­tí tá sok, rablá sok kö vetkezté ben kié ­lező dö tt a viszony P. Dorosenko é s a krí mi ká n kö zö tt.

Az esemé nyek alakulá sá nak megvá ltoztatá sa é s az ukrá n á lla­misá g megő rzé se é rdeké ben P. Do­rosenko egy utolsó kí sé rletre szá nta el magá t azzal, hogy elhatá rozta a Moszkvá nak való alá rendeltsé g fel­vá llalá sá t. I. Szirko kisatamá n elő tt letette az eskü t az orosz á llamra.

A moszkvai kormá ny nem ismer­te el ezt a hű sé geskü t, s azt kö ve­telte, hogy P. Dorosenko ismé telje meg G. Romodanovszkij é s I. Sza­mojlovics elő tt.

1676 szeptemberé ben csapataival Csihirinbe é rkezett G. Romodanov­szkij é s I. Szamojlovics. P. Doro­senko lekö szö nt a hetmansá gró l é s feleskü dö tt a cá rnak.

1698-ban halt meg.

Demjan Mnohohrisnij (1669—1672)

1669-benD.Mnohohrisnijt megvá lasztottá k aBalparti Ukrajna hetmanjá nak. A „hluhivi szerző dé s cikkelyei" é rtelmé ben a cá ri vajdá kkal együ tt orosz helyő rsé get kellett hogy kapjon Ki­jev, Perejaszlav, Nyizsin, Csernyihiv é s Osztra. A vajdá k azonban nem avatkozhattak be a kö zigazgatá si é s a bí ró sá gi ü gyekbe. A lakossá gi adó knak a hetmani kincstá rba kellett befolyni. A kozá k lajstromot 30 ezer fő ben á llapí tottá k meg. A „hluhivi cikkelyeket" igen nehé z idő szakban í rtá k alá, D. Mnohohrisnij mé gis elé rt bizonyos eredmé nyeket.

D. Mnohohrisnij hetmansá ga ide­jé n jelentek meg a zsoldos katoná k, kezdetben ezer fő. Ezenkí vü l 1670-ben a hetman ké ré sé re a cá r egy lö vé szosztagot (sztreleceket) kü ldö tt D. Mnohohrisnij szemé lyes vé delmé ­re. Ettő l kezdve minden hetmannak volt cá ri testő rsé ge.

Hetmanná vá lasztá sá t kö vető en D. Mnohohrisnij a hetmani szé khe­lyet Hagyacsbó l Baturinba helyezte á t. A hatalma alá tartozó ukrá n terü ­leteken igyekezett fenntartani a rendet é s a nyugalmat, ezé rt a zsol­dosok segí tsé gé vel minden né pi megmozdulá st elfojtott. A hetman maga nevezte ki az ezredeseket é s a szá zadosokat, bí ró sá g né lkü l bü n­tette azokat, akik megsé rtetté k a meg­szabott rendet. Ú gy vé lte, csak erő s ké zzel lehet az orszá got a normá lis fejlő dé s medré be terelni, megingat-hatatlanul ragaszkodott az ukrá n á l­lamisá g elvé hez. D. Mnohohrisnij-nek kö szö nhető, hogy a Balparti Uk­rajná ban lezá rult a „romlá s" idő sza­ka é s Ukrajna a tá rsadalmi-politikai fejlő dé s ú j szakaszá ba lé pett.

Á m a hetman ö nké nyessé ge, ami ú gymond ellenté tben volt egyszerű szá rmazá sá val, a sztá rsina ellenkezé sé t vá ltotta ki, akit Moszkva pá rt­fogolná nak tartottak. Á m a hetmansá gtó l csak Moszkva segí tsé gé vel le­hetett megfosztani. Az ö sszeeskü vő k elkezdtek feljelenté seket í rni D. Mnohohrisnij ellen, a cá r elleni á rulá ssal, Sz. Razinnal é s P. Doro-senkó val való lepaktá lá ssal vá doltá k meg. 1672. má rcius 23-á n P. Zabila, K. Mokrijevics, I. Szamojlovics, I. Domontovics sztá rsiná k, valamint Dmitro Rejcsa é s Orszlavec, a het­man á ltal levá ltott ezredesek ö ssze­eskü dtek a moszkvai lö vé szekkel, é jjel elfogtá k buturini otthoná ban D. Mnohohrisnijt é s bilincsbe verve kü ldté k Moszkvá ba. Fogsá gba hur­coltá k a hetman csalá djá t é s ké t kö ­zeli bajtá rsá t, P. Hribovicsot é s M. Hvintovká t is. Kí nzá sok é s ki­hallgatá sok utá n mindannyiukat Szi­bé riá ba szá mű zté k. D. Mnohohrisnij Szelenginszkben é s Irkutszkban é lt, ré szt vett a nercsini szerző dé s (1686) alá í rá sá ban, amit a moszkvai á llam é s Kí na kö tö tt egymá ssal. Ha­lá lá nak helye é s idő pontja nem is­meretes.

Mihajlo Hanenkó (1669—1674)

A tatá rok á ltal tá mogatott P. Szuhovij veresé ge utá n, 1669 jú li­usá ban há rom jobbparti ezred kozá k­jai az Umanyban tartott taná cson hetmanjukká vá lasztottá k Mihajlo. " Hanenko, umanyi ezredest. -Hanenko..: -1620 kö rü l szü letett kozá k csalá d­ban. Apja a nagynevű Petro Szahaj-dacsnij zá szlaja alatt szolgá lt. M. Hanenko jó katona é s jó szervező

volt, ré szt vett a felszabadí tó há bo­rú ban, 1656-ban umanyi ezredes lett.

A lengyelbará t orientá ció hí ve volt. J. Hmelnickij hetmansá ga idejé n ki­nevezett hetmannak tette meg.

1669-ben tehá t Ukrajná ban egy­idejű leg há rom hetman volt: M. Mnohohrisnij, P. Dorosenko é s M. Hanenko. Mindhá rman elté rő po­litikai elké pzelé seket vallottak. P. Dorosenko é s M. Hanenko kö zö tt vé res é s kegyetlen há ború tö rt ki. A zaporizzsjaiakra tá maszkodó M. Ha­nenko jó kapcsolatokra tö rekedett a Krí mmel. Á m legfő bb tá maszá nak a hetman Lengyelorszá got tartotta. 1670-ben lengyel-ukrá n szerző dé st kö tö ttek, ami korlá tozta ugyan az ukrá n jogokat az elő ző szerző dé shez viszonyí tva, de „ö sztö nö zte" M. Ha-nenkó t a P. Dorosenko elleni harc­ban. 1671 tavaszá n a 14 ezer fő s lengyel sereg Podó lia terü leté re lé ­pett, hogy M. Hanenko segí tsé gé re legyen. A szö vetsé gesek azonban nem egyeztek egymá ssal. A szics-beliek kevesellté k a fizetsé get. A hetman é s a né zeteit meglehető sen gyakran vá ltogató I. Szirko zapo-rizzsjai kisatamá n kö zö tt né zetelté ­ré sek tá madtak.

1672 nyará n ukrá n terü letre lé p­tek IV. Mohamed szultá n tö rö k csa­patai. Fogadá sá ra Kamjanec-Pogyil-szkij alá indult P. Dorosenko 27 ez­res kozá k had é lé n. M. Hanenko 18 ezres seregé vel megpró bá lta feltar­tó ztatni P. Dorosenkó t, de veresé get szenvedett, s erre visszavonult Bila Cerkvá hoz. Ké ső bb a seregé vel Ga­lí ciá ba ment, s ott a lengyelekkel együ tt harcolt a tatá rok é s a tö rö kö k ellen.

Miutá n 1672. jú lius 27-é n a tö ­rö kö k elfoglaltá k Kamjanec-Pogyil-szkijt, a Jobbpart szinte minden vá ­rosa hű sé geskü t tett P. Dorosenkó -nak, M. Hanenko pedig csalá djá val együ tt Lengyelorszá gban talá lt me­nedé ket. Ké ső bb kozá k osztagai é lé n ré szt vett lengyel hadjá ratokban. 1673 szeptemberé ben Kijev mellett ü tkö ztek meg M. Hanenko é s P. Do­rosenko ezredei. M. Hanenko vere­sé get szenvedett é s a csata szí nhe­lyé rő l a szicsbe menekü lt. Á m ezú t­tal a zaporizzsjaiak nem nyú jtottak neki tá mogatá st, s erre M. Hanenko a cá ri kormá nnyal kezdett tá rgyalni az orosz á llampolgá rsá g megszerzé ­sé rő l.

Amikor 1674 tavaszá n a Jobb­parti Ukrajná ban P. Dorosenko ellen vonultak G. Romodanovszkij fejede­lem orosz é s I. Szamojlovics hetman ukrá n seregei, M. Hanenko maga kö ré gyű jtö tt 500 kozá kot, s elé jü k ment Csihirinbe. Ezek az erő k szé t­verté k Hrihorij Dorosenko, a hetman testvé ré nek ké tezres seregé t. 1674. má rcius 17-é n Perejaszlavban a jobbparti kozá ksá g taná csa „a Dnye­per mindké t partjá nak" hetmanjá vá vá lasztotta Ivá n Szamojlovicsot, M. Hanenko pedig á tadta a katonai jelké peket. Ezzel vé get é rt M. Ha­nenko hetmansá ga, 1680-ban halt meg.