Tatár pusztítások

1654-től kezdve, amikor kitört az orosz-lengyel háború, a Krími Kán­ság szövetségese volt Lengyelország­nak. A lengyel kormány az elve­szített ukrán területek visszaszerzése érdekében megengedte a tatároknak, hogy kirabolják az ukrán földek la­kosságát. A támadások több mint 10 éven át folytatódtak. A XVII. század közepén, amikor Petro Dorosenkót választották meg hetmannak (1665), a helyzet némileg megváltozott. Ugyanekkor lett Törökországban Adil-Girej a szultán, akinek szövetséget kellett kötnie a moszkvai állammal Len­gyelország ellen.

P. Dorosenko abban a törek­vésében, hogy az ukrán területeket felszabadítsa mindenféle idegen ura­lom alól, Törökország és a Krími Kánság segítségére támaszkodott. Ám a segítségért nagy árat kellett fizetni, mert már B. Hmelnickij óta ezek a szövetségesek folyamatosan fosztogatták az ukrán városokat és falvakat, a lakosságot rabságba hur­colták. Amikor 1666 tavaszán a moszkvai állam és Lengyelország tárgyalni kezdett a békéről (melynek eredményeképpen felosztották egy­más között Ukrajnát), P. Dorosenko szövetségben a tatárokkal Braclav mellett megsemmisítő csapást mért a lengyel seregre. A következő év­ben P. Dorosenko hetman 24 ezer kozák és néhány ezer tatár élén be­kerítette a lengyel hadsereget a ga­líciai Pidhajci alatt. A zaporizzsjaiak Iván Szirko kisata-mán vezetésével megtámadták Perekopot, miután a tatárok különbékét kötöttek a lengyelekkel. P. Dorosen­ko elismerte Lengyelország fennha­tóságát.

1672-ben Törökország szövetség­ben P. Dorosenkóval háborút folyta­tott Lengyelország ellen. A bucsai szerződés (1672) értelmében Len­gyelország lemondott Podóliáról és Galícia egy részéről. E területek tö­rök tartománnyá váltak. A jobbparti földek többi része a hetman vezetése alatt álló kozák Ukrajnához tarto­zott, és török protektorátus alattvolt

Ugyanekkor ejtették foglyul a tö­rökök Umany alatt Jurij Hmelnickijt, a Krímen át Sztambulba vitték, ahol az egyik kolostorban szerzetes lett.

1676-ban I. Szamojlovics, a Bal­parti Ukrajna hetmanja serege élén átkelt a Dnyeperen a Jobbpartra. P. Dorosenko, aki kiábrándult volt az Ukrajna felszabadítására és egye­sítésére való próbálkozásainak siker­telensége miatt, I. Szamojlovics ja­vára lemondott a hetmanságról. Tö­rökország azonban megakadályozta, hogy Ukrajna két része I. Szamoj­lovics hatalma alatt egyesüljön.