A). állampolitikája

· megerő sö dö tt a kozá k vezető k hatalma. A hetman csak a sztá rsiná k taná csá val vitatta meg a teendő ket, a nagytaná csot, amelynek ü lé sé n az egyszerű kozá ­kok is ré szt vehettek volna, nem hí vta ö ssze. A hetman mé gis ké pes volt megő rizni fü gget­lensé gé t é s tekinté lyé t, tö bb fontos politikai dö nté st a sztá rsina elle­né ben is vé gre tudott hajtani.

· kialakult a sztá rsiná k fiaibó l a boncsokos bajtá rsak privilegizá lt kate­gó riá ja, akik tulajdonké ppen a hetmani gá rdá t ké pezté k. A hetman mé gis ké pes volt megő rizni fü gget­lensé gé t é s tekinté lyé t, tö bb fontos politikai dö nté st a sztá rsina elle­né ben is vé gre tudott hajtani.

· á llandó sult a Balparti Ukrajna kö z­igazgatá si beosztá sa, kialakultak az igazsá gszolgá ltatá s é s a kö zigazgatá s azon inté zmé nyei, amelyek ettő l kezdve egy é vszá zadon keresztü l fenná lltak.

· nagy figyelmet for­dí tott az á llam gazdasá gi fejlő dé sé re.

· a sztá rsiná nak é s a papsá gnak birto­kokat adomá nyozott, ugyanakkor megakadá lyozta, hogy a birtokosok tú lsá gosan kihaszná ljá k a parasz­tokat é s a polgá rokat.

A hetman arra tö re­kedett, hogy a moszkvai á llam fenn­ható sá gá val a sajá t uralma alatt egyesí tse a Jobbparti é s a Balparti Ukrajná t. Ugyanezzel a cé llal tettlé pé seket a Zaporizzsjai Szics irá ­nyá ba is.

1674-ben I. Szamojlovics javá ra mondott le é s adta á t neki a jogart M. Hanenko Jobbparti hetman, 1676-ban pedig P. Dorosenko het­man is. Ily mó don I. Szamojlovicsot „a Dnyeper ké t partjá nak" hetmanjá vá kiá ltottá k ki. A hetman a cá r­hoz fordult annak é rdeké ben, hogy a megnagyobbodott terü lethez csa­toljá k a Szlobodai Ukrajná t is, á m ezt a ké ré sé t elutasí tottá k.

Az orosz-tö rö k há ború idejé n (1677—1681) I. Szamojlovics kivá ló hadvezé ri é s adminisztrá tori (admi­nisztrá tor — gö rö g keleti egyhá z­megye v. egyhá zkö zsé g ideiglenes vezető je) ké pessé gekrő l tett tanú bi­zonysá got, inté zkedé seket tett az erő dö k, a vá rosok megerő sí té se, a kozá k ezredek harcké szü ltsé gé nek biztosí tá sa é rdeké ben.

A csihirini hadjá ratok idejé n (1677—1678) a hetman nagy erő feszí té seket tett, hogy az ukrá n terü leteket megvé djea tö rö k-tatá r agresszió tó l. Csihirint nem sike­rü lt megtartani. G. Romodanovszkij parancsá ra a katonasá got kivontá k Csihirinbő l, a vá rat pedig felrob­bantottá k. A lakossá got erő vel a Dnyeperen tú lra, a ritká n lakott ha­tá r menti sztyeppé re telepí tetté k.

1681-ben Bahcsiszará jban a moszkvai á llam é s Tö rö korszá g 20 é vre szó ló fegyverszü neti szerző dé st kö tö tt. A bé keszerző dé s é rtelmé ben a Bug é s a Dnyeper kö zö tti terü letet egyik fé lnek sem á llt jogá ban bené ­pesí teni, azaz a kijevi fö ldek dé li ré sze — a Bohdan Hmelnickij á ltal megalapí tott Kozá k Kö ztá rsasá g kö zpontja — lakatlan pusztasá g ma­radt Ukrajna szí vé ben.

1683-ban a bé csi csatá ban Auszt­ria, Né metorszá g, Lengyelorszá g é s má s orszá gok egyesí tett csapatai tel­jesen szé tverté k a tö rö k csapatokat. A harcokban ukrá n kozá kok is ré szt vettek Szemen Palij zaporizzsjai ez­redes vezeté sé vel.

Tö rö korszá g meggyengü lt hatalmá t Lengyelorszá g arra igyekezett kihaszná lni, hogy a tö rö kö ket ki­szorí tsa Podó liá bó l. A lengyel kor­má ny tá rgyalá sokat kezdett a moszk­vai á llammal arró l, hogy kö ssenek szerző dé st Tö rö korszá g é s a Krí m ellen. A tervet tá mogatta az orosz fé l is, mert meg akarta szerezni a Fekete-tenger é s az Azovi-tenger partvidé ké t.

Amikor 1684 ő szé n kezdetü ket vetté k a moszkvai-lengyel tá r­gyalá sok, a hetman nem javasolta a szö vetsé g tá mogatá sá t Lengyel­orszá ggal, amely bekebelezte a Jobbparti Ukrajná t. Ebbő l a cé lbó l kü ldte Moszkvá ba V. Kocsubejt.

1686. á prilis 21 -é n a moszkvai á llam é s a Rzecz Pospolita alá í rta az „ö rö k bé ké t”, amelynek é rtelmé ­ben a ké t orszá g katonai szö vetsé gre lé pett Tö rö korszá g é s a Krí mi Ká n­sá g ellen. A szerző dé s ezenkí vü l megerő sí tette az andruszovó i bé ké t, azaz az ukrá n terü leteknek a Dnye­per menté n tö rté nő ketté osztá sá t. Ki­jevet Oroszorszá g kapta meg. Ugyancsak Moszkvá nak volt alá ren­delve Zaporizzsja. Aká rcsak Andruszovó ban, az „ö rö k bé ke" alá í rá sá ­ná l sem voltak jelen Ukrajna ké pvi­selő i. I. Szamojlovics ebben bizo­nyos veszé lyt lá tott az ukrá n né pre né zve, é s kifejezte nemtetszé sé t a szerző dé s megkö té sé vel kapcsolat­ban.