Felszabadító mozgalom a Jobbparti ukrajnában a XVII. Sz. Végén – a XVIII. Sz. Elején

Az 50—70-es é vek viharos ese­mé nyei utá n az ukrá n terü letek egy ré sze a Rzecz Pospolita fennható ­sá ga alatt maradt, amit az 1686. é vi „ö rö k bé ke" szentesí tett. Ezen a te­rü leten né gy vajdasá got — a kijevit, a volhí niait, a braclavit é s a podó liait — hoztak lé tre.

A bahcsiszará ji bé keszerző dé s é r­telmé ben, amit 1681-ben kö tö tt a moszkvai á llam Tö rö korszá ggal é s a Krí mi Ká nsá ggal, a Dé li-Bug é s a Dnyeper kö zö tti terü leteknek lakat­lannak kellett maradniuk. Podó liá t, a kijevi vidé k dé li ré szé t é s a braclavi fö ldeket 1672-ben meghó dí totta Tö rö korszá g.

A kü lö nbö ző orszá goknak a Jobbparté rt ví vott harcai kö vetkezté ben szinte minden pusztasá ggá vá ltozott, a la­kossá g igen meggyé rü lt. A lakossá g ú jratelepí té sé nek é lé nkí té se é rdeké ben III. (Sobieski) Já nos kirá ly 1685-ben erre vonat­kozó an a szejmmel kü lö n rendeletet fogadtatott el. Eszerint mindazok a szemé lyek, akik a kozá kok sorá ba á lltak é s a kijevi fö ldek dé li ré ­szé ben telepedtek le, teljes szabad­sá got kaptak, csak a kirá ly á ltal ki­nevezett hetmannak é s az ezrede­seknek tartoztak engedelmessé ggel.

Egyidejű leg a kirá ly toborzó levelet adott ki az ezredek feltö lté sé re. A kozá k ezredek felá llí tá sá nak ö sz­tö nzé se nemcsak azt a cé lt szolgá lta, hogy az elné ptelenedett terü leteken megjelenjen az ú j lakossá g, hanem az á llandó hatá rvé delmet is ellá ttá k. Ily mó don az ezredek á llo­má shelyein megkezdő dö tt a lakossá g nagyon gyors betelepü lé se.

Szemen Palij (1640-1710)

A kozá k ezredesek kö zü l a né p kö ré ben Szemen Palij Bila Cerkva-i ezredesnek volt a legnagyobb te­kinté lye.

Amikor a kormá ny meghirdette a kozá k ezredek szervezé sé t, Palij né há ny szá z zaporizzsjaival á ttelepe­dett a kijevi vidé k dé li ré szé be, megkapta a kirá ly toborzó levelé t é s Fasztov vá rost megtette az ezred kö zpontjá vá.

A kozá ksá g ú jjá é leszté se nyug­talaní totta a lengyel slahtá t, mert ezá ltal veszé lyben lá tta birtokain a robotot. A lengyel befolyá stó l mentesí tett terü leteken lé nyegesen kö nnyebb lett a né ptö megek é lete. Palij é s a slahta kö zt sza­kadatlan hadakozá s folyt.

Sz. Palij hatá rozott harcot indí ­tott a lengyel slahticsok uralma ellen a 80-as é vek má sodik felé ben, ami­kor az „ö rö k bé ke" é rtelmé ben a Jobbpartot á tadtá k Lengyelorszá g­nak. A Balparti é s a Jobbparti Uk­rajna ú jraegyesí té sé re tö rekedett, s ennek é rdeké ben tö bb í zben levé lben fordult a cá ri kormá nyhoz. Á m Moszkva a Lengyelorszá ggal kö tö tt bé ké re hivatkozva nem egyezett bele semmifé le kö zö s akció ba, viszont felajá nlotta Sz. Palijnak, hogy ko­zá kjaival kö ltö zzö n a Szicsbe, azaz az orosz fennható sá g alá. Sz. Palij ezt az ajá nlatot nem fogadhatta el, mert ezzel nem ol­dó dott volna meg a Jobbpartnak a lengyel uralom aló li felszabadí tá sa.

1699-ben II. Á gost lett a lengyel kirá ly, akinek uralkodá sa kezdeté n a Szent Szö vetsé g é s Tö rö korszá g ké pviselő i Karló cá n alá í rtá k a bé ké t. Ily mó don az 1672 ó ta tö rö k fenn­ható sá g alatt levő terü letek visszakerü ltek Lengyelorszá ghoz.

A bé keszerző dé sre való tekintet­tel a szejm elhatá rozta a kozá k ha­dak feloszlatá sá t. A kozá kok ekkor elhatá roztá k, hogy harcolni fognak a fö ldjü ké rt é s a szabadsá guké rt. 1702-1704 kö zö tt Sz. Palij vezeté sé vel felkelé s kezdő dö tt.

A felkelé s elfojtá sá ra a lengyel kormá ny a Jobbparti Ukraj­ná ba 15 ezres sereget kü ldö tt. 1703 tavaszá n Podó liá ban é s Braclav vidé ké n leverté k a felkelé st. A kijevi fö ldeken Palij jelentő s felkelő erő k é lé n mé g tartani tudta magá t. Ké ső bb ú jra fellá ngolt a felkelé s.

Mindekö zben zajlott az é szaki há ború Oroszorszá g é s Své dorszá g kö zö tt.

Mivel II. Á gost lengyel kirá ly I. Pé ter orosz cá r szö vetsé gese volt a své dek elleni há ború ban, ezé rt a cá r megbí zta I. Mazepa hetmant, hogy vegye rá Sz. Palijt a felkelé s be­szü nteté sé re. Sz. Palijt a cá r pa­rancsá ra elfogtá k, s elő bb Baturinba, onnan Moszkvá ba, s vé gü l Szibé riá ­ba vitté k. A Jobbpart ideiglenesen I. Mazepa hatalma alá kerü lt. Sz. Palij csak 1709-ben kapott enge­dé lyt, hogy Szibé riá bó l visszaté rjen. Megtetté k Bila Cerkva-i ezredesnek, a kö vetkező é vben azonban meghalt.

Ivá n Mazeppa hetmansá ga (1687—1709)

I. Szamojlovics letartó ztatá sa é s szá mű zeté se utá n a Kolomak folyó ­hoz vezetett hadjá rat idejé n meg­tartott kozá k taná csnak ú j hetmant kellett vá lasztania. A sztá rsiná k kö ­zö tt a legtekinté lyesebb szemé ly Ivá n Mazepa volt. É letkor­ban az 50. é ve felé kö zeledett, nagy politikai é s katonai tapasztalattal rendelkezett.

Az ú j hetman megvá lasztá sá t szoká s szerint szerző dé ses cikkelyek alá í rá sa kö vette. A sztá rsina nevé ben I. Mazepa, a cá ri kormá ny nevé ben V. Golicin katonai helytartó volt az alá í ró ja a 22 cikkelyt tartalmazó szerző dé snek (kolomaki cikkelyek). A szerző dé shez az 1669. é vi „hluhivi cikkelyeket" vet­té k alapul, kiegé szí tve né há ny ú j cikkellyel, melyek korlá toztá k Uk­rajna jogait (pl. ú jabb cá ri helyő rsé get telepí tettek a hetmani fő vá rosba, Baturinba, tilos lett a kereskedé s a Krí mmel stb.).

Az ú jonnan megvá lasztott hetmannak rö gtö n a parasztok, polgá rok é s kozá kok le­csillapí tá sá hoz kellett fognia. Ren­deleteket kü ldö tt szé t, amelyekben megtiltotta az idegen tulajdon ö n­ké nyes kisajá tí tá sá t, í gé retet tett a bé rleti rendszer megszü nteté sé re. A né p szá má ra kü lö nö sen sú lyos terhet jelentett a bé rleti rendszer, amikor a hetmani, ké ső bb a cá ri kormá ny bizonyos pé nzö sszegé rt eladta a jo­got arra, hogy a lakossá gtó l kü lö n­bö ző cí men pé nzt szedjenek be (ke­reskedelmi vá mok, hí dadó stb.). Jelentő s terhet jelentett a kozá kok, a parasztok é s a polgá rok szá má ra az ukrá n vá rosokban á llomá sozó nagy lé tszá mú cá ri katonasá g eltartá sa. Mindez együ tt né pfelkelé ­sekhez vezetett. I. Mazepa í gé reté ­hez hí ven eltö rö lte a bé rleti rend­szert.

A hetman kö vetkező inté zkedé se az erő dö k é pí tteté se volt. A cá ri kormá ny rendelkezé se é rtelmé ben az ú j krí mi hadjá rat elő ké szí té se é rde­ké ben a zaporizzsjai hatá ron a Sza­mara folyó menté n erő dö ket kezdtek é pí teni, a krimi hadjá ratok azonban nem hoztá k meg a vá rt eredmé nyt.

A hetman V. Golocinnal é s né ­pes kü ldö ttsé g kí sé reté ben Moszkvá ba é rkezett. Kö zben azonban palo­taforradalom kö vetkezett be. A ha­talmat az ifjú I. Pé ter ragadta ma­gá hoz, Szó fia cá rnő pedig kolostorba kerü lt, kegyencé t, V. Golicint a tá voli é szakra szá mű zté k.. I. Mazepa egy bizonytalan politikai helyzetbe csö ppent.

I. Mazepa tö bb mint 20 é ven keresztü l volt hetman. Ez alatt az idő alatt megnö velte a hetmani ha­talom tekinté lyé t. A hetman igye­kezett rendezni a birtokadomá nyo­zá st, fellé pett az ellen, hogy a ko­zá kok paraszti sorba kerü ljenek, ren­dezni igyekezett a bé rleti é s az adó ­zá si rendszert, korlá tozni a parasztok kizsá kmá nyolá sá t. 1691. é vi rende­leté ben megtiltotta a vilá gi é s egy­há zi szemé lyeknek, hogy a parasztok helyzeté t ú jabb terhekkel nehezí tsé k, a kozá kokat pedig arra ké nyszerí t­sé k, hogy egyszerű parasztokká vá l­janak, illetve, hogy elvegyé k a fö ld­jü ket.

Az adó k fajtá ja é s mé rté ke azonban egyre nö vekedett, tová bbá a tö megek nehé z hely­zeté t tová bb sú lyosbí totta a nagy szá mú cá ri katonasá g eltartá sa. Az ukrá n terü leteken keresztü l vezetett hadjá ratok a gazdasá got a vé gtelen­sé gig kimerí tetté k. A szociá lis é s a gazdasá gi feszü ltsé g é vrő l é vre fokozó dott.

I. Mazepa tevé kenysé gé nek egyik fontos irá nya volt a tudomá ny é s a kultú ra tá mogatá sa. Tanult emberhez mé ltó an hatalmas kö nyvtá rral ren­delkezett a fé nyű ző baturini palo­tá ban, anyagilag tá mogatta a kijevi-mohilai kollé giumot, melyet az ő kö zremű kö dé sé vel emeltek 1701-ben akadé miai rangra. Pá rtfogó ja é s me­cé ná sa volt az ukrá n egyhá znak é s az oktatá snak. Sajá t kö ltsé gen szá ­mos templomot, kolostort, iskolá t, papneveldé t é pí ttetett.

I. Mazepa birtokokat adomá nyo­zott a kolostoroknak, amelyek sajá t iskolá val é s nyomdá val rendelkeztek.

I. Ma­zepa hű sé ggel szolgá lta a cá rt, I. Pé ter pedig joggal viszonyult tel­jes bizalommal alattvaló já hoz. Ellenezte a Lengyelorszá ggal való szö vetsé get, mivel tisztá ban volt vele, hogy az milyen veszé lyeket rejt Ukrajna szá ­má ra. Á m a cá r akaratá t alattvaló ­hoz illő en vé grehajtotta.

A sztá rsí ná k jelentő s ré sze azonban azzal vá dolta I. Mazepá t, hogy kereste a cá r kegyé t. Ez a megí té lé s nem volt megalapozatlan. A cá r birtokokat, drá ga ajá ndé kokat é s kitü nteté seket adomá nyozott a hetmannak.

1692-ben né há ny ezre­dedben zavargá sok kezdő dtek. A lá ­zadá s é lé n Petro Ivanenko-Petrik á llt, azzal vá dolta Mazepá t, hogy Ukrajna megsemmisí té sé n, a né pnek jobbá gy sorba taszí tá sá n fá ra­dozik. Hetmanná nyilvá ní totta magá t é s hozzá fogott a felkelé s elő ké szí ­té sé hez. A Krí mbe ment, ahol szö ­vetsé get kö tö tt a ká nnal az orosz­orszá gi uralom é s Mazepa elleni harc é rdeké ben. Petrik a tatá rok tá mogatá sá val tö bbszö r betö rt a Hetmansá g terü ­leté re, de kü lö nö sebb siker né lkü l. I. Mazepa hetman gyorsan elfojtotta a felkelé st.