:






Felszabadító mozgalom a Jobbparti Ukrajnában a XVII. sz. végén a XVIII. sz. elején






Az 5070-es évek viharos eseményei után az ukrán területek egy része a Rzecz Pospolita fennhatósága alatt maradt, amit az 1686. évi örök béke" szentesített. Ezen a területen négy vajdaságot a kijevit, a volhíniait, a braclavit és a podóliait hoztak létre.

A bahcsiszaráji békeszerződés értelmében, amit 1681-ben kötött a moszkvai állam Törökországgal és a Krími Kánsággal, a Déli-Bug és a Dnyeper közötti területeknek lakatlannak kellett maradniuk. Podóliát, a kijevi vidék déli részét és a braclavi földeket 1672-ben meghódította Törökország.

A különböző országoknak a Jobbpartért vívott harcai következtében szinte minden pusztasággá változott, a lakosság igen meggyérült. A lakosság újratelepítésének élénkítése érdekében III. (Sobieski) János király 1685-ben erre vonatkozóan a szejmmel külön rendeletet fogadtatott el. Eszerint mindazok a személyek, akik a kozákok sorába álltak és a kijevi földek déli részében telepedtek le, teljes szabadságot kaptak, csak a király által kinevezett hetmannak és az ezredeseknek tartoztak engedelmességgel.

Egyidejűleg a király toborzó levelet adott ki az ezredek feltöltésére. A kozák ezredek felállításának ösztönzése nemcsak azt a célt szolgálta, hogy az elnéptelenedett területeken megjelenjen az új lakosság, hanem az állandó határvédelmet is ellátták. Ily módon az ezredek állomáshelyein megkezdődött a lakosság nagyon gyors betelepülése.



 

Szemen Palij (1640-1710)

A kozák ezredesek közül a nép körében Szemen Palij Bila Cerkva-i ezredesnek volt a legnagyobb tekintélye.

Amikor a kormány meghirdette a kozák ezredek szervezését, Palij néhány száz zaporizzsjaival áttelepedett a kijevi vidék déli részébe, megkapta a király toborzó levelét és Fasztov várost megtette az ezred központjává.

A kozákság újjáélesztése nyugtalanította a lengyel slahtát, mert ezáltal veszélyben látta birtokain a robotot. A lengyel befolyástól mentesített területeken lényegesen könnyebb lett a néptömegek élete. Palij és a slahta közt szakadatlan hadakozás folyt.

Sz. Palij határozott harcot indított a lengyel slahticsok uralma ellen a 80-as évek második felében, amikor az örök béke" értelmében a Jobbpartot átadták Lengyelországnak. A Balparti és a Jobbparti Ukrajna újraegyesítésére törekedett, s ennek érdekében több ízben levélben fordult a cári kormányhoz. Ám Moszkva a Lengyelországgal kötött békére hivatkozva nem egyezett bele semmiféle közös akcióba, viszont felajánlotta Sz. Palijnak, hogy kozákjaival költözzön a Szicsbe, azaz az orosz fennhatóság alá. Sz. Palij ezt az ajánlatot nem fogadhatta el, mert ezzel nem oldódott volna meg a Jobbpartnak a lengyel uralom alóli felszabadítása.



1699-ben II. Ágost lett a lengyel király, akinek uralkodása kezdetén a Szent Szövetség és Törökország képviselői Karlócán aláírták a békét. Ily módon az 1672 óta török fennhatóság alatt levő területek visszakerültek Lengyelországhoz.

A békeszerződésre való tekintettel a szejm elhatározta a kozák hadak feloszlatását. A kozákok ekkor elhatározták, hogy harcolni fognak a földjükért és a szabadságukért. 1702-1704 között Sz. Palij vezetésével felkelés kezdődött.

A felkelés elfojtására a lengyel kormány a Jobbparti Ukrajnába 15 ezres sereget küldött. 1703 tavaszán Podóliában és Braclav vidékén leverték a felkelést. A kijevi földeken Palij jelentős felkelő erők élén még tartani tudta magát. Később újra fellángolt a felkelés.

Mindeközben zajlott az északi háború Oroszország és Svédország között.

Mivel II. Ágost lengyel király I. Péter orosz cár szövetségese volt a svédek elleni háborúban, ezért a cár megbízta I. Mazepa hetmant, hogy vegye rá Sz. Palijt a felkelés beszüntetésére. Sz. Palijt a cár parancsára elfogták, s előbb Baturinba, onnan Moszkvába, s végül Szibériába vitték. A Jobbpart ideiglenesen I. Mazepa hatalma alá került. Sz. Palij csak 1709-ben kapott engedélyt, hogy Szibériából visszatérjen. Megtették Bila Cerkva-i ezredesnek, a következő évben azonban meghalt.

 

Iván Mazeppa hetmansága (16871709)

I. Szamojlovics letartóztatása és száműzetése után a Kolomak folyóhoz vezetett hadjárat idején megtartott kozák tanácsnak új hetmant kellett választania. A sztársinák között a legtekintélyesebb személy Iván Mazepa volt. Életkorban az 50. éve felé közeledett, nagy politikai és katonai tapasztalattal rendelkezett.

Az új hetman megválasztását szokás szerint szerződéses cikkelyek aláírása követte. A sztársina nevében I. Mazepa, a cári kormány nevében V. Golicin katonai helytartó volt az aláírója a 22 cikkelyt tartalmazó szerződésnek (kolomaki cikkelyek). A szerződéshez az 1669. évi hluhivi cikkelyeket" vették alapul, kiegészítve néhány új cikkellyel, melyek korlátozták Ukrajna jogait (pl. újabb cári helyőrséget telepítettek a hetmani fővárosba, Baturinba, tilos lett a kereskedés a Krímmel stb.).

Az újonnan megválasztott hetmannak rögtön a parasztok, polgárok és kozákok lecsillapításához kellett fognia. Rendeleteket küldött szét, amelyekben megtiltotta az idegen tulajdon önkényes kisajátítását, ígéretet tett a bérleti rendszer megszüntetésére. A nép számára különösen súlyos terhet jelentett a bérleti rendszer, amikor a hetmani, később a cári kormány bizonyos pénzösszegért eladta a jogot arra, hogy a lakosságtól különböző címen pénzt szedjenek be (kereskedelmi vámok, hídadó stb.). Jelentős terhet jelentett a kozákok, a parasztok és a polgárok számára az ukrán városokban állomásozó nagy létszámú cári katonaság eltartása. Mindez együtt népfelkelésekhez vezetett. I. Mazepa ígéretéhez híven eltörölte a bérleti rendszert.

A hetman következő intézkedése az erődök építtetése volt. A cári kormány rendelkezése értelmében az új krími hadjárat előkészítése érdekében a zaporizzsjai határon a Szamara folyó mentén erődöket kezdtek építeni, a krimi hadjáratok azonban nem hozták meg a várt eredményt.

A hetman V. Golocinnal és népes küldöttség kíséretében Moszkvába érkezett. Közben azonban palotaforradalom következett be. A hatalmat az ifjú I. Péter ragadta magához, Szófia cárnő pedig kolostorba került, kegyencét, V. Golicint a távoli északra száműzték.. I. Mazepa egy bizonytalan politikai helyzetbe csöppent.

I. Mazepa több mint 20 éven keresztül volt hetman. Ez alatt az idő alatt megnövelte a hetmani hatalom tekintélyét. A hetman igyekezett rendezni a birtokadományozást, fellépett az ellen, hogy a kozákok paraszti sorba kerüljenek, rendezni igyekezett a bérleti és az adózási rendszert, korlátozni a parasztok kizsákmányolását. 1691. évi rendeletében megtiltotta a világi és egyházi személyeknek, hogy a parasztok helyzetét újabb terhekkel nehezítsék, a kozákokat pedig arra kényszerítsék, hogy egyszerű parasztokká váljanak, illetve, hogy elvegyék a földjüket.

Az adók fajtája és mértéke azonban egyre növekedett, továbbá a tömegek nehéz helyzetét tovább súlyosbította a nagy számú cári katonaság eltartása. Az ukrán területeken keresztül vezetett hadjáratok a gazdaságot a végtelenségig kimerítették. A szociális és a gazdasági feszültség évről évre fokozódott.

I. Mazepa tevékenységének egyik fontos iránya volt a tudomány és a kultúra támogatása. Tanult emberhez méltóan hatalmas könyvtárral rendelkezett a fényűző baturini palotában, anyagilag támogatta a kijevi-mohilai kollégiumot, melyet az ő közreműködésével emeltek 1701-ben akadémiai rangra. Pártfogója és mecénása volt az ukrán egyháznak és az oktatásnak. Saját költségen számos templomot, kolostort, iskolát, papneveldét építtetett.

I. Mazepa birtokokat adományozott a kolostoroknak, amelyek saját iskolával és nyomdával rendelkeztek.

I. Mazepa hűséggel szolgálta a cárt, I. Péter pedig joggal viszonyult teljes bizalommal alattvalójához. Ellenezte a Lengyelországgal való szövetséget, mivel tisztában volt vele, hogy az milyen veszélyeket rejt Ukrajna számára. Ám a cár akaratát alattvalóhoz illően végrehajtotta.

A sztársínák jelentős része azonban azzal vádolta I. Mazepát, hogy kereste a cár kegyét. Ez a megítélés nem volt megalapozatlan. A cár birtokokat, drága ajándékokat és kitüntetéseket adományozott a hetmannak.

1692-ben néhány ezrededben zavargások kezdődtek. A lázadás élén Petro Ivanenko-Petrik állt, azzal vádolta Mazepát, hogy Ukrajna megsemmisítésén, a népnek jobbágy sorba taszításán fáradozik. Hetmanná nyilvánította magát és hozzáfogott a felkelés előkészítéséhez. A Krímbe ment, ahol szövetséget kötött a kánnal az oroszországi uralom és Mazepa elleni harc érdekében. Petrik a tatárok támogatásával többször betört a Hetmanság területére, de különösebb siker nélkül. I. Mazepa hetman gyorsan elfojtotta a felkelést.

 



mylektsii.su - - 2015-2022 . (0.022 .)