Felszabadító mozgalom a Jobbparti Ukrajnában a XVII. sz. végén – a XVIII. sz. elején

Az 50—70-es évek viharos ese­ményei után az ukrán területek egy része a Rzecz Pospolita fennható­sága alatt maradt, amit az 1686. évi „örök béke" szentesített. Ezen a te­rületen négy vajdaságot — a kijevit, a volhíniait, a braclavit és a podóliait — hoztak létre.

A bahcsiszaráji békeszerződés ér­telmében, amit 1681-ben kötött a moszkvai állam Törökországgal és a Krími Kánsággal, a Déli-Bug és a Dnyeper közötti területeknek lakat­lannak kellett maradniuk. Podóliát, a kijevi vidék déli részét és a braclavi földeket 1672-ben meghódította Törökország.

A különböző országoknak a Jobbpartért vívott harcai következtében szinte minden pusztasággá változott, a la­kosság igen meggyérült. A lakosság újratelepítésének élénkítése érdekében III. (Sobieski) János király 1685-ben erre vonat­kozóan a szejmmel külön rendeletet fogadtatott el. Eszerint mindazok a személyek, akik a kozákok sorába álltak és a kijevi földek déli ré­szében telepedtek le, teljes szabad­ságot kaptak, csak a király által ki­nevezett hetmannak és az ezrede­seknek tartoztak engedelmességgel.

Egyidejűleg a király toborzó levelet adott ki az ezredek feltöltésére. A kozák ezredek felállításának ösz­tönzése nemcsak azt a célt szolgálta, hogy az elnéptelenedett területeken megjelenjen az új lakosság, hanem az állandó határvédelmet is ellátták. Ily módon az ezredek állo­máshelyein megkezdődött a lakosság nagyon gyors betelepülése.

Szemen Palij (1640-1710)

A kozák ezredesek közül a nép körében Szemen Palij Bila Cerkva-i ezredesnek volt a legnagyobb te­kintélye.

Amikor a kormány meghirdette a kozák ezredek szervezését, Palij néhány száz zaporizzsjaival áttelepe­dett a kijevi vidék déli részébe, megkapta a király toborzó levelét és Fasztov várost megtette az ezred központjává.

A kozákság újjáélesztése nyug­talanította a lengyel slahtát, mert ezáltal veszélyben látta birtokain a robotot. A lengyel befolyástól mentesített területeken lényegesen könnyebb lett a néptömegek élete. Palij és a slahta közt sza­kadatlan hadakozás folyt.

Sz. Palij határozott harcot indí­tott a lengyel slahticsok uralma ellen a 80-as évek második felében, ami­kor az „örök béke" értelmében a Jobbpartot átadták Lengyelország­nak. A Balparti és a Jobbparti Uk­rajna újraegyesítésére törekedett, s ennek érdekében több ízben levélben fordult a cári kormányhoz. Ám Moszkva a Lengyelországgal kötött békére hivatkozva nem egyezett bele semmiféle közös akcióba, viszont felajánlotta Sz. Palijnak, hogy ko­zákjaival költözzön a Szicsbe, azaz az orosz fennhatóság alá. Sz. Palij ezt az ajánlatot nem fogadhatta el, mert ezzel nem ol­dódott volna meg a Jobbpartnak a lengyel uralom alóli felszabadítása.

1699-ben II. Ágost lett a lengyel király, akinek uralkodása kezdetén a Szent Szövetség és Törökország képviselői Karlócán aláírták a békét. Ily módon az 1672 óta török fenn­hatóság alatt levő területek visszakerültek Lengyelországhoz.

A békeszerződésre való tekintet­tel a szejm elhatározta a kozák ha­dak feloszlatását. A kozákok ekkor elhatározták, hogy harcolni fognak a földjükért és a szabadságukért. 1702-1704 között Sz. Palij vezetésével felkelés kezdődött.

A felkelés elfojtására a lengyel kormány a Jobbparti Ukraj­nába 15 ezres sereget küldött. 1703 tavaszán Podóliában és Braclav vidékén leverték a felkelést. A kijevi földeken Palij jelentős felkelő erők élén még tartani tudta magát. Később újra fellángolt a felkelés.

Mindeközben zajlott az északi háború Oroszország és Svédország között.

Mivel II. Ágost lengyel király I. Péter orosz cár szövetségese volt a svédek elleni háborúban, ezért a cár megbízta I. Mazepa hetmant, hogy vegye rá Sz. Palijt a felkelés be­szüntetésére. Sz. Palijt a cár pa­rancsára elfogták, s előbb Baturinba, onnan Moszkvába, s végül Szibériá­ba vitték. A Jobbpart ideiglenesen I. Mazepa hatalma alá került. Sz. Palij csak 1709-ben kapott enge­délyt, hogy Szibériából visszatérjen. Megtették Bila Cerkva-i ezredesnek, a következő évben azonban meghalt.

Iván Mazeppa hetmansága (1687—1709)

I. Szamojlovics letartóztatása és száműzetése után a Kolomak folyó­hoz vezetett hadjárat idején meg­tartott kozák tanácsnak új hetmant kellett választania. A sztársinák kö­zött a legtekintélyesebb személy Iván Mazepa volt. Életkor­ban az 50. éve felé közeledett, nagy politikai és katonai tapasztalattal rendelkezett.

Az új hetman megválasztását szokás szerint szerződéses cikkelyek aláírása követte. A sztársina nevében I. Mazepa, a cári kormány nevében V. Golicin katonai helytartó volt az aláírója a 22 cikkelyt tartalmazó szerződésnek (kolomaki cikkelyek). A szerződéshez az 1669. évi „hluhivi cikkelyeket" vet­ték alapul, kiegészítve néhány új cikkellyel, melyek korlátozták Uk­rajna jogait (pl. újabb cári helyőrséget telepítettek a hetmani fővárosba, Baturinba, tilos lett a kereskedés a Krímmel stb.).

Az újonnan megválasztott hetmannak rögtön a parasztok, polgárok és kozákok le­csillapításához kellett fognia. Ren­deleteket küldött szét, amelyekben megtiltotta az idegen tulajdon ön­kényes kisajátítását, ígéretet tett a bérleti rendszer megszüntetésére. A nép számára különösen súlyos terhet jelentett a bérleti rendszer, amikor a hetmani, később a cári kormány bizonyos pénzösszegért eladta a jo­got arra, hogy a lakosságtól külön­böző címen pénzt szedjenek be (ke­reskedelmi vámok, hídadó stb.). Jelentős terhet jelentett a kozákok, a parasztok és a polgárok számára az ukrán városokban állomásozó nagy létszámú cári katonaság eltartása. Mindez együtt népfelkelé­sekhez vezetett. I. Mazepa ígéreté­hez híven eltörölte a bérleti rend­szert.

A hetman következő intézkedése az erődök építtetése volt. A cári kormány rendelkezése értelmében az új krími hadjárat előkészítése érde­kében a zaporizzsjai határon a Sza­mara folyó mentén erődöket kezdtek építeni, a krimi hadjáratok azonban nem hozták meg a várt eredményt.

A hetman V. Golocinnal és né­pes küldöttség kíséretében Moszkvába érkezett. Közben azonban palo­taforradalom következett be. A ha­talmat az ifjú I. Péter ragadta ma­gához, Szófia cárnő pedig kolostorba került, kegyencét, V. Golicint a távoli északra száműzték.. I. Mazepa egy bizonytalan politikai helyzetbe csöppent.

I. Mazepa több mint 20 éven keresztül volt hetman. Ez alatt az idő alatt megnövelte a hetmani ha­talom tekintélyét. A hetman igye­kezett rendezni a birtokadományo­zást, fellépett az ellen, hogy a ko­zákok paraszti sorba kerüljenek, ren­dezni igyekezett a bérleti és az adó­zási rendszert, korlátozni a parasztok kizsákmányolását. 1691. évi rende­letében megtiltotta a világi és egy­házi személyeknek, hogy a parasztok helyzetét újabb terhekkel nehezítsék, a kozákokat pedig arra kényszerít­sék, hogy egyszerű parasztokká vál­janak, illetve, hogy elvegyék a föld­jüket.

Az adók fajtája és mértéke azonban egyre növekedett, továbbá a tömegek nehéz hely­zetét tovább súlyosbította a nagy számú cári katonaság eltartása. Az ukrán területeken keresztül vezetett hadjáratok a gazdaságot a végtelen­ségig kimerítették. A szociális és a gazdasági feszültség évről évre fokozódott.

I. Mazepa tevékenységének egyik fontos iránya volt a tudomány és a kultúra támogatása. Tanult emberhez méltóan hatalmas könyvtárral ren­delkezett a fényűző baturini palo­tában, anyagilag támogatta a kijevi-mohilai kollégiumot, melyet az ő közreműködésével emeltek 1701-ben akadémiai rangra. Pártfogója és me­cénása volt az ukrán egyháznak és az oktatásnak. Saját költségen szá­mos templomot, kolostort, iskolát, papneveldét építtetett.

I. Mazepa birtokokat adományo­zott a kolostoroknak, amelyek saját iskolával és nyomdával rendelkeztek.

I. Ma­zepa hűséggel szolgálta a cárt, I. Péter pedig joggal viszonyult tel­jes bizalommal alattvalójához. Ellenezte a Lengyelországgal való szövetséget, mivel tisztában volt vele, hogy az milyen veszélyeket rejt Ukrajna szá­mára. Ám a cár akaratát alattvaló­hoz illően végrehajtotta.

A sztársínák jelentős része azonban azzal vádolta I. Mazepát, hogy kereste a cár kegyét. Ez a megítélés nem volt megalapozatlan. A cár birtokokat, drága ajándékokat és kitüntetéseket adományozott a hetmannak.

1692-ben néhány ezre­dedben zavargások kezdődtek. A lá­zadás élén Petro Ivanenko-Petrik állt, azzal vádolta Mazepát, hogy Ukrajna megsemmisítésén, a népnek jobbágy sorba taszításán fára­dozik. Hetmanná nyilvánította magát és hozzáfogott a felkelés előkészí­téséhez. A Krímbe ment, ahol szö­vetséget kötött a kánnal az orosz­országi uralom és Mazepa elleni harc érdekében. Petrik a tatárok támogatásával többször betört a Hetmanság terü­letére, de különösebb siker nélkül. I. Mazepa hetman gyorsan elfojtotta a felkelést.