Az 1660. évi csudnovi hadjárat

1660 nyarán Vaszilkivben tanács­kozott a moszkvai hadvezetés, élén V. Seremetyev bojárral és a kozák sztársina. Itt elhatározták, hogy Volhínia és Lviv irányában felvonulnak a lengyel sereg ellen. V. Seremetyev hada és T. Cicjura perejaszlavi ez­redes kozák ezredei a tervnek meg­felelően elindul­tak Lvivbe, Jurij Hmelnickij pedig kozákjai élén Szlobodiscsiba.

Jurij Hmelnickij tetteit a korszak bonyolult katonai-politikai viszonyai határozták meg. V. Seremetyev és T. Cicjura seregei Volhíniában váratlanul szem­betalálkoztak egy erős, egyesített lengyel és szövetséges tatár haddal. V. Seremetyev és T. Cicjura Csudnovhoz vonultak vissza, ahol közel két héten át súlyos harcot vív­tak.

A hetmant ezalatt Szlobodiscsi alatt várták a lengyelek. Hmelnickijnek nem volt lehetősége, hogy egyesüljön Sere-metyevvel. Amikor nyilvánvaló lett, hogy Seremetyev már nem tudja tartani magát, J. Hmelnickij elfo­gadta a lengyelek ajánlatát, s aláírta a szlobodiscsi egyezményt (1660. október 16-17.). Ezután visszatért Csihirinbe és parancsba adta T. Cic-jura perejaszlavi ezredesnek, hogy függessze fel a lengyelek elleni had­műveleteket. A lengyel had tovább támadta Seremetyev csapatait, fel­számolta a seregét, a bojárt fogságba ejtették és kiadták a tatároknak.

Ily módon Jurij Hmelnickij tét­lensége, illetve lépései következté­ben a lengyelek ismét megszánhat­ták az ukrán területek jelentős ré­szét. Csupán a nyizsini és a csernyihivi ezredek nem hódoltak be az ellenségnek. J. Hmelnickij tevékenysége megosztotta a kozákokat, egyesek támogatták, mások viszont erősen támadták a hetmant.

A perejaszlavi tanácson (1660) a moszkvai szövetség hívei kinevezett hetmannak választották meg Jakim Szomkót, Jurij Hmelnic­kij nagybátyját.

Jurij Hmelnickijnek az ukrán területeken nem volt már támogatója hetmani hatalmának a fenntartásához, 1662 végén (vagy 1663-ban) Kor­szuny közelében összehívta a kozák előkelőségek gyűlését és az ezre­deseket és bejelentette lemondását. Az új hetman Pavlo Teterja lett.