A KURUKIVI EGYEZMÉNY

A kormá ny é s a kozá kok kö zö tti feszü lt viszony tarthatatlanná vá lt. 1625-ben a 30 ezer fő s lengyel had­sereg Sztanyiszlav Konyecpolszky vezeté sé vel elindult, hogy megregulá zza a kozá kokat. Vele szemben á llt a Marko Zsmajlo ve­zette zaporizzsjai sereg, melyhez fel­kelő polgá rok é s parasztok csatla­koztak. A dö ntő ü tkö zetre Krilov vá ros kö zelé ben, a Kurukivi-tó part­já n kerü lt sor. Az erő k egyenlő t­lenek voltak. A vé gkifejlet elő re lá t­ható volt, bá r a lengyeleknek nem sikerü lt elfoglalni a zaporizzsjaiak megerő sí tett á llá sait. A mé rsé keltebb á llá spontot ké pviselő zaporizzsjai kozá kok, é lü kö n Mihajlo Dorosenkó val, tá rgyaló asztalhoz ü ltek a lengyelekkel.

A lengyel biztosok é s a kozá kok elö ljá ró i alá í rtá k az ú gynevezett kurikivi egyezmé nyt. Ennek é rtelmé ­ben a lajstromozott kozá kok lé tszá má t 6 ezer fő ben á llapí tottá k meg, a tö bbieknek vissza kellett té rniü k egykori uraikhoz. Ez utó bbiak kö zel 40 ezren voltak. Az elö ljá ró sá g tag­jai é s a lajstromozott kozá kok a ki­rá lyi kincstá rbó l kaptak fizeté st. A lajstromozott kozá kok maguk vá lasztottá k hetmanjukat, á m azt a kirá ly­nak jó vá kellett hagynia. A lajstromozott kozá kok á llami fö l­deken (kirá lyi birtokokon) é lhettek. É rthető mó don egy ilyen egyez­mé ny csak a mó dosabb kozá kok igé ­nyeit elé gí thette ki, azt sem teljes mé rté kben. A lajstrombó l kiiktatott egyszerű kozá kok elé ge­detlenek voltak. Senki nem ké nyszerí thette ő ket, hogy visszaté rjenek uraikhoz. Inká bb lehú zó dtak a dé li hatá rterü letekre, Zaporizzsjá ba, ahol a kozá ksá g legfő bb kö zpontja volt, s egyben az a hely is, ahol a Lengyelorszá ggal harcolni ké szü lő erő k gyü lekeztek. A kozá k elö ljá ró sá g azon fá radozott, hogy felgyü lemlett energiá jukat a kozá kok a tatá rok é s a tö rö kö k elleni harcokban vezessé k le.