Az opriskok

Az ukrá n né p felszabadí tó harcá ­nak ré szese volt a nyugat-ukrá n te­rü leteken é lő lakossá g is. Itt a nemzeti-felszaba­dí tó mozgalmat az opriskok (sze­gé nylegé nyek, betyá rok) ké pviselté k. Az első í rá sos emlí té sü k 1629-bő l való. Ahogy a keleti fö ldeken Zaporizzsja, ú gy itt a Ká rpá tok volt a felkelő k fő kö zpontja. Ide menekü ltek a nehé z helyzetbe jutott parasztok é s a polgá rok, kis csapatokba ve­rő dtek, majd leereszkedtek a hegyek­bő l é s megtá madtá k a slahta, a bé r­lő k, a kocsmá rosok, az uzsorá sok bir­toká t. Az í gy szerzett vagyontá rgyakat szé tosztottá k a szegé nyek kö zö tt.

Az opriskokat tá mogatta a helyi lakossá g. A partizá ntaktika, a vá rat­lan tá madá sok lehető vé tetté k, hogy hosszas é s eredmé nyes harcot foly­tassanak. Az opriskok fegyvere az í j, a lá ndzsa, a szekerce volt. Legis­mertebb vezető i kö zé tartozott: M. Hatala, H. Kardas, Sz. Szolinka, V. Csepec é s má sok.

„AZ ARANYAT É RŐ NYUGALOM”

A felkelé s leveré se utá n a len­gyel kormá ny, a má gná sok, a slahta kemé ny terrort alkalmazott az ukrá n terü leteken. A fizikai megsemmisü lé s, az ö nké ny elő l a né p­tö megek a Zaporizzsjai Szicsbe, a Szlobodá ba, a Donhoz menekü ltek.

A kozá kok, a polgá rok, a parasz­tok tö meges elmenekü lé se nyugtala­ní totta a lengyel urakat, ezé rt inté z­kedé seket tettek ennek megakadá lyo­zá sá ra. Elő szö r is 1639 nyará n hely­reá llí tottá k a kodaki erő dö t, mege­rő sí tetté k a helyő rsé get, hogy ú tjá t á llja a Szicsbe menekü lő knek. Magá ­ban a Szicsben is a kormá nycsapatok helyő rsé ge á llomá sozott a zaporizzsjaiak cselekedeteinek felü gyelete cé l­já bó l. Lengyelorszá g kö ­vetelte Moszkvá tó l, hogy adja ki a Szlobodá ba é s a doni terü letekre á ttelepü lt szemé lyeket. Ez a kö ve­telé s azonban teljesí thetetlen volt. Az á ttelepü ltek lakatlan terü leteken hoztak lé tre ú j szlobodá kat é s vá ­rosokat, é letü ket kozá k mintá ra szer­vezté k meg.

A kozá kok é s a parasztok felke­lé sé nek leveré sé t kö vető egy é vtize­des idő szakot viszonylagos nyuga­lom jellemezte, bá r az okmá nyok tanú sá ga szerint idő nké nt elő fordul­tak tiltakozó megmozdulá sok a szo­ciá lis é s nemzeti elnyomá s ellen. A lengyel kormá ny ú gy vé lte, hogy si­kerü lt „aranyat é rő nyugalmat" te­remteni az ukrá n terü leteken. A va­ló sá gban azonban a né p csendben vá rta, hogy eljö jjö n a megfelelő alkalom.